A vidék tönkretétele
Levél Orbán Viktornak
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam! A nevem Teréki István Csaba, egy Heves megyei, 2000 lelket számláló kistelepülés, Rózsaszentmárton lakója vagyok.
Mint más hasonló falu torkára, úgy a miénkre is rá akarják húzni a hurkot a többcélú kistérségi társuláshoz való csatlakozással. Minden nemtelen eszközt bevetnek a kistérségi politikacsinálók ennek érdekében. A legutóbbi, február 28-i szavazásnál még sikerült ellenállnunk a kényszernek, mivel a képviselő-testület többsége még nemet mondott a csatlakozásra, de a ránk nehezedő gazdasági kényszernek nem tudom, meddig tudunk ellenállni.
Jómagam is tagja vagyok a testületnek, ezért keresem a kiút lehetőségeit, a kapcsolatot azokkal az erőkkel, akik felelősséggel gondolkodnak egyrészt szűkebb környezetükről, másrészt Magyarország minden hasonló sorsú lakóhelyéről.
Miniszterelnök úr!
Nagy örömmel hallgattam és olvastam 2005. évi országértékelő beszédét, mivel az abban elhangzottakról magam is hasonlóképen gondolkodom. Különösen örülök annak, hogy van olyan politikai erő a mai Magyarországon, amelyik nyíltan felelősséget vállal a vidékért, a falvakban élőkért. Levelem megírásának célja, hogy megosszam gondolataimat Önnel, Önökkel, a faluval, vidékkel kapcsolatban. Hozzá szeretnék járulni gondolataimmal, javaslataimmal a FIDESZ 2006-os választásokra összeállítandó programjának sikeréhez, segítséget kérjek ahhoz, hogy a megfelelő fórumokon keresztül megfelelő figyelem irányuljon a burkolt erőszakkal megalakított többcélú kistérségi társulások problémájára, mivel a helyzet helyi szinten, a helyi politika eszközeivel megoldani szinte reménytelen. Félő, hogy a 2006-os választásokig helyrehozhatatlan károkat okoz a jelenleg kormányzó pártok megtévesztő és arrogáns fellépése.
Évértékelő beszéd: Falu
Miniszterelnök úr a következőket mondta: „... Kérdezem én, mi az a tervrajz, amely szerint ezeket a döntéseket, – posta, busz, iskola-felszámolások, – hozzák, mi a falusi életről fönntartott, átgondolt eszmény, kép, amihez illeszkednek ezek a döntések? Nem tudunk válaszolni erre a kérdésre. Ez mutatja azt, hogy milyen mélyen van a baj. Nem egyszerűen rossz döntésekről van szó, hanem, hogy elveszett a tervrajz. ...”
Én úgy gondolom, hogy a tervrajz nem veszett el, megvan, már régen elkészült, végrehajtása pontos forgatókönyv szerint zajlik. A falura vonatkozó tervrajz egy nagyobb terv nagyon fontos része.
Az MSZP és az SZDSZ a globális világpiac magyarországi alapjainak megteremtésén „munkálkodik”. A globális világpiac főszereplője a FOGYASZTÓ, amely jól ösztönözhető a vásárlásra, a pénzköltésre. Az a FOGYASZTÓ felel meg a globalizált világ követelményeinek, aki eléggé önző, önhitt, kiszolgáltatott, eléggé izolált a többi embertől, erkölcsi, kulturális, esztétikai, stb. értékrendje nem túl magas. A FOGYASZTÓT csak úgy lehet „létrehozni”, kinevelni, ha megszüntetik az egyes embercsoportok, illetve az egyes emberek közötti kohéziót, ha leépítik a hagyományos értékrendeket, ha a korlátlan szabadság látszatába burkolják a személyes függőségeket. Az agymosást természetesen időben kell kezdeni.
A fentiek alapján az mondható el, hogy a jelenlegi szociállibeláris kormányzatnak négy fő ellensége van:
az a fajta közösségtudat, amely a szűkebb értelemben és tágabb értelemben vett szülőföldhöz, vagy a nemzethez való kötődésben nyilvánul meg;
a hagyományos értelemben vett család;
az 1000 éves európai értékrend alapját képező vallás;
a hagyományos értékrenden alapuló nevelés.
A fenti állítást mi sem bizonyítja jobban, mint a „Merjünk kicsik lenni” szlogen, a határon túli magyarok, a falu, a vidék ügyének kezelése, azonos neműek házasságának, „gyerekvállalásának” felvetése, a „gyereke jelentse fel anyját, apját-törvény” megalkotása, a közerkölcsnek a hanyatlás végi Róma szintjére való süllyesztésére irányuló törekvések (www.enmagyarorszagom.hu), nyílt támadás a történelmi egyházak ellen, ezek gazdasági tönkretétele, lejáratása, Magyar Bálint és társainak „agymenései”, Pisa-teszt, stb.
A faluk létének problémaköre jelentős szerepet játszik a kormányzó pártok NAGY TERVÉN belül. A faluban élő emberek sokkal jobban kötődnek egymáshoz, mivel egy falusi közösségben mindenki ismer mindenkit, sok a rokoni kötődés.
Egy faluban több kis mikroközösség szerveződik, hiszen a vidéken élő embereknek maguknak szervezte klubokban, szakkörökben, amatőr színjátszó körökben, sportkörökben, stb. elégítik ki közösségi, kulturális és sportolási igényeiket. Egy-egy ember több kisközösségnek is tagja. A faluban élőket nemcsak a rokoni, de a közös értékek, hagyományok is összekötik.
A faluban élő emberek eléggé függetlenek, szeretik saját problémáikra saját maguk megkeresni a megoldásokat. Nem divat sorba állni a hivatalokban segélyért, falun nem várják az emberek, hogy megoldja helyettük valaki lakás fenntartási problémájukat, ha éhesek termelnek maguknak ennivalót, ...
A falusi emberek értékrendjében, gondolkodásában jelentősebb mértékben van jelen a történelmi egyházak hatása, lakosságarányosan jóval többen járnak templomba, nyilvánítják ki hitüket.
A faluban a nevelés nemcsak az iskolában és a családon belül folyik, hanem szinte minden szintéren (mindenki ismer mindenkit). A falun könnyebben megszólhatják azt, aki nem megfelelően viselkedik. Sokkal több figyelem irányul a gyerekre, sokkal előbb kiderülnek a devianciák. Nem sokáig maradhat titokban pl. a drogozás.
A falu létének központi kérdése az oktatás-nevelés, az iskola léte-nem léte. Ha egy faluban megszűnik az iskola, akkor megszűnik a falu is. Olyan faluban biztosan nem maradnak meg a fiatalok, illetve nem telepednek le fiatal kisgyermekes családok, ahol nincs iskola, mert a falusi emberek nem akarják általános iskolás gyermekeiket buszoztatni. A falu elöregedik, elnéptelenedik. Ezt a hatást erősítheti a település rossz megközelíthetősége, elzártsága.
A fentiekből világosan következik, miért akar a jelenlegi kormányzat felszámolni lehetőleg minél több falut. A módszer is világos: gyakorolj a falura minél nagyobb gazdasági nyomást, hogy felélje tartalékait, majd állítsd olyan gazdasági „alternatíva” elé, ami elől nem tud kitérni, és szerezd meg felette a korlátlan befolyást úgy, hogy az alól ne tudjon megszabadulni. Mindezt burkold jó szándék látszatába, s tedd úgy, hogyha kiderül turpisság, akkor elhitethesd mindenkivel, nem te akartad, hanem minden a szenvedő alanyok szabad akaratából történt, amihez – természetesen – hozzájárult a nehéz gazdasági helyzet.
Hogyan történik mindez a gyakorlatban? Ossz minél több közfeladatot az önkormányzatok nyakába, de ne finanszírozd annak költségeit, csökkentsd a normatívákat, emelj jócskán bért, és lehetőleg ne adj hozzá semmilyen támogatást! Biztos siker! Melyik kistelepülésnek van olyan tartós forrása, ami biztosítja az ilyen – törvényileg kötelező – terhek fedezetét? A köztisztviselői, közalkalmazotti bérek és azok járulékai olyan mértékben terhelik meg a kistelepülések költségvetését, hogy más feladatok ellátására, fejlesztésre, pályázatokra szinte alig vagy egyáltalán nem marad pénz.
Ha a célönkormányzatok kellően szorult helyzetbe kerültek, akkor kényszerítsd őket a többcélú kistérségi társaságokba úgy, hogy abba minél több vagyont vigyenek be, és ne engedd, hogy az iskola, óvoda ebből kimaradjon! Alkoss ehhez olyan társulási szerződést, amiben a szándék burkolt, hogy a „halálba” menő lehetőleg minél kevésbé sejtse meg az igazi célt, ha pedig belépett, akkor ne tudjon belőle kihátrálni!
Kezdd az iskolákkal és az óvodákkal! Szabj meg olyan létszám kvótákat, hogy minél több oktatási intézményt tudj társítani, majd előbb-utóbb kezd meg a diákok buszoztatását! A fiatalok elmennek a városokba, a helyi iskola, óvoda végleg megszűnik, majd követi a többi intézmény bezárása, megszűnik a helyi közigazgatás, megszűnik a falu! Ha a folyamat közben valaki lázadozik, akkor ott van a rendszabályozásra a bevitt vagyon feletti kontroll, meg a törvényi szabályzók.
Én azt gondolom tehát, hogy van terv. A fejetlenség látszatát másban kell keresni, de ennek okát Miniszterelnök úr pontosabban tudja.
Közigazgatás
Napjainkban Magyarországon 3 200 település van. Ezt a számot sokan túl magasnak találják. Azt tudom, hogy Franciaországban kb. 36 000 falu, város van. Magyarország és Franciaország településstruktúrája között sok hasonlóság fedezhető fel, a franciáknál is sok a kistelepülés. A közigazgatási rendszerünkben is sok rokon vonás található a franciaországival, ami nem véletlen, hiszen a rendszerváltás óta szoros kapcsolat van a magyar és a francia közigazgatási szakemberek között. A francia közigazgatási és finanszírozási rendszer jól működik, amely jó példával szolgálhatna hazánknak is. De nem! A mi szakembereink a rendszer működtetésébe belekeverik a politikai érdekeket, összekeverik a közigazgatást a települések gazdasági érdekszférájával. Ebből aztán létrejött a rossz hatékonysággal működő, drága rendszer.
Ha már Franciaországgal hozakodtam elő, akkor tekintsük át a röviden annak mai közigazgatási rendszerét. A mai francia közigazgatási rendszer a 2003. évi II. decentralizációs törvény alapján működik Ennek fontos eleme az a gondolat, hogy a kormány minden feladatot annak települési egységnek utal le, amelyik teljesen kompetens annak kivitelezésben, meg valósításban, mert így működik legjobban a lokális érdekeltség motorja, ami feltétele a minél jobb megvalósításnak. Ennek érdekében az ottani közigazgatási rendszer három fő egységből áll: régió, megye, települési önkormányzat. Emellett létezik kistérségi társulás, amely gyakorlatilag gazdasági társulás. A kistérségi társulás azzal a céllal alakul meg, hogy az abba önkéntesen belépő önkormányzatok azon feladatait oldja meg, amelyeket önállóan gazdaságosan nem tudnának. A megoldandó feladattól függően az egyes társulásokban más-más település vesz részt. A régió nem felügyeli a megyét, a megye nem felügyeli a települést. A törvényességet a prefektusi rendszer biztosítja. Miért nem lehet ilyen rendszert megvalósítani ilyen rendszert megvalósítani Magyarországon is? Ami jól működik, azt nem kell újra feltalálni, fölöslegesen vagy rosszul átalakítani. Azt gondolom, a francia minta mostani torz magyar adaptációját fel kellene adni és a gall mintát normálisan le kellene „fordítani” magyarra.
A kistelepülésekben sok a vitalitás, ha hagyják, nem szorítják természetellenes korlátok közé, akkor azok fejlődni fognak megtalálják a boldogulásokhoz szükséges legjobb megoldásokat, a feladatok ellátáshoz a legjobb partnereket, a kistelepüléseket nem megszüntetni, elsorvasztani kell, hanem működésükhöz megfelelő kereteket kell biztosítani. Úgy gondolom, hogy ehhez meg kell hagyni a települések önrendelkezési jogát, biztosítani a korrekt finanszírozási rendszert.
A települési önkormányzatok kötelező feladatai legyenek azok, amelyek mindennapi életével kapcsolatosak. Az ehhez szükséges pénzeszközöket a helyi forrásokkal, szükség esetén állami normatívákkal, kompenzációkkal és pályáztatással kell biztosítani. Az állam által önkormányzatokra osztott feladatokat teljes mértékben finanszírozza az állam. A köztisztviselők és az oktatók legyenek állami alkalmazottak, azok bérét az állam fedezze. Az oktatási intézmények alsó tagozatának fenntartási költségeit fedezze az önkormányzat, a felső tagozattól a fenntartási költségekhez az államigazgatás (megye) 10-20% közötti mértékben járuljon hozzá. Minden állampolgárnak joga legyen ahhoz, hogy gyerekét saját lakóhelyén járassa iskolába. A kistérségi társulásokat nem szabad merev keretek közé szorítani, azoknak csak a helyi gazdasági érdekektől, a megvalósítandó feladatoktól függően önkéntesen szabad szerveződni. Azt hogy ki kivel társul nem szabad, hogy a közigazgatási határok szabják meg. Ha legalább ezek megvalósulnának – úgy gondolom – jelentősen javulna a települések, ezen belül a kistelepülések helyzete.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ön a következőket mondta: „Magyarországon 3 200 település van, ennek a 75%-a kevesebb, mint 2 000 lelket számlál. Amikor a falu jövőjéről beszélünk, akkor Magyarország területének háromnegyedéről is beszélünk”. A kistelepüléseken élők érdekében szeretném figyelmét felhívni figyelmét a többcélú kistérségi társulások problémájára, illetve ezzel kapcsoltban szeretném a segítségét kérni.
Mint fentebb leírtam a többcélú kistérségi társulások létrehozásának feladata a falurombolás, a kistelepülések felszámolása, iskoláinak bezárása. Ezt bizonyítja, hogy a körzetünkbe létrehozott többcélú kistérségi társulásba – melynek fő patrónusa Érsek Zsolt országgyűlési képviselő, Hatvan város polgármestere, Gyurcsány Ferenc kistérségi tanácsadója – csak úgy lehet belépni, hogy a belépő önkormányzat vagyontárgyakat visz be a társulásba, amelyet majd „hasznosítanak”, megosztja adóit, intézményi térítési díjait. Nyilvánvaló a forrás elvonási szándék. A társulásban résztvevőnek bármilyen joga van vállalni vagy nem vállalni egyet kivéve, az iskola fenntartást. Az iskolafenntartásra kötelező a társulás.
Az egyes oktatási intézmények költségvetését nem az illetékes települési önkormányzat határozza meg, hanem a többcélú kistérségi tárulások éves költségvetésekor szabják meg a többségi elv érvényesítésével. Az intézmények működési bevételeit, gazdálkodását, SzMSz-ét a társulás szabja meg.
A társulási szerződés a következőképpen fogalmaz a közoktatási intézményekkel kapcsolatban: „A Társulás intézményfenntartóként vagy szervező tevékenységével biztosítja, hogy a közoktatási feladat ellátásában résztvevő önkormányzatok területén működő valamennyi közoktatási intézmény megfeleljen az alábbi átlaglétszámra vonatkozó feltételeknek. Ennek teljesítése történhet úgy, hogy az intézmények fenntartásáról a Társulás, intézményi társulás vagy a Társulásban résztvevő települési önkormányzat(ok) önállóan gondoskodnak. Az egyes települési önkormányzatok által önállóan fenntartott intézmények után azonban támogatás nem igényelhető.” Az átlaglétszámokat meghatározó kvóták természetesen úgy vannak megállapítva, hogy azoknak minél kevesebb iskola feleljen meg, ergo minél több iskolát össze lehessen vonni, megindulhasson a buszoztatás. A többcélú kistérségi társulásból gyakorlatilag lehetetlen kilépni a társulási feltételek miatt. A kezembe került egy 1974-ből származó, a helyi termelőszövetkezet egyesítéséről szóló jegyzőkönyv. A forgatókönyv nagyon hasonló. Igaz ugyanazok elődei írták, akik ma országlanak.
Mindezek hatására már most erősen felháborodtak a szülők és félnek, fontolgatják az elköltözést. Rózsaszentmárton az egyedüli a térség 12 települése közül, amely nemet mondott a társulásra. Nyilván ennek lesznek kedvezőtlen következményei, de a képviselő-testület többsége úgy gondolta, meg kell várni a választásokat, reménykedve a kedvező politikai fordulatban, másrészt nem kívántuk a 200 gyermeket nevelő iskolánkat, óvodánkat – eredményeire, múltjára való tekintettel – beolvasztani valamely tagintézménybe.
Azt gondolom, sok hasonló gonddal szembe néző falu van Magyarországon, a probléma az ország valamennyi kistelepülését sújtja. A megszűnő iskolák egzisztenciálisan is veszélyeztetik a falun élőket. A öregedő lakosságra nem települnek munkahelyeket biztosító termelőegységek. A házak, telkek, földek elértéktelenednek, lehetetlen a tényleges piaci értéknek megfelelő árat kapni értük. Ha tehát valaki máshol, kedvezőbb körülmények között akarja további életét folytatni, akkor az bizony komoly nehézségekbe ütközik. A jelenlegi kormányzat nemcsak a faluinkat számolja fel, hanem Magyarország hányadát sodorja bizonytalan anyagi helyzetbe komolytalan, felelőtlen és alantas intézkedéseivel.
A választásokig több mint egy év van hátra. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy a kormányzó pártok helyrehozhatatlan károkat okozzanak a vidéknek, ha gátlástalanul űzhetik tevékenységüket. Ez csak úgy kerülhető el, ha minden politikai fórumon, a médián keresztül kellő minden eszközt kihasználva megfelelő nyomás alá kerüljenek a kormány tagjai és a parlamentben többségben lévő kormányzó pártok, egyúttal felrázva a vidéket, kinyitva a megtévesztettek szemét, hogy tisztábban lássanak az emberek. Mindezek okán, arra kérem Önt, hogy politikai tekintélyét és súlyát latba vetve, a legnagyobb ellenzéki párt vezéregyéniségeként minden eszközt felhasználva hasson oda, hogy a kellő figyelem az általam leírt problémára irányuljon. Ha az emberek megértik miről van szó, akkor 2006-ban az MSZP-nek és az SZDSZ-nek buknia kell. A fiatalabbak és a középkorúak érzékenyek az évtizedek alatt, kemény munkával kialakított egzisztenciájuk veszélyeztetésére, a nagyszülők sok mindent eltűrnek, de unokáikat szeretik, értük megtesznek bármit. Ehhez kell egy erős összefogó, szervező erő.
Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy megosztja velem gondolatait a levelemben leírtakkal kapcsolatban!
Tisztelettel és üdvözlettel:
települési képviselő
Rózsaszentmárton, 2005. március 7.
Megjegyzés
A levél megírása óta a vonatkozó 5/2005 (I.19.), 36/2005 (III.1.) számú kormányrendeleteket a 60/2005 (IV.5.) és a 61/2005 (IV.5.) számú kormányrendeletekkel némileg „felpuhították”, mivel a kistelepülések – többek között oktatási intézményeik önállóságának megőrzése okán – ellenálltak a nyomásnak. A vonatkozó rendeletek felpuhítása csak kormányzati időhúzás, megtévesztés a választásokig. A hatalmon lévők tudják, hogy ilyen vidékpolitikával nem lehet választásokat nyerni. Mint látható rendeletek gyorsan változhatnak, a lényeg azonban változatlan marad.
Legutóbbi, élményem a témával kapcsolatban
Legutóbb, 2005. április 6-án a kistérségi menedzser ismét tájékoztatást
tartott a többcélú kistérségi társulásról. Előadása alatt a következő
képvillant be:
A hódítók meglátogatják a bennszülötteket. Átadják üveggyöngyeiket annak
reményében, hogy békésen megkaparinthassák azok kincseit.
